2015. március 31-én Tökön a település óvodájába, majd Perbálon a Kis Forrás Általános Iskolába voltam hivatalos.
A találkozókon nagy szeretettel fogadtak a gyerekek és pedagógusok.
Ezúton is köszönöm mégegyszer a meghívást!

A visszajelzések is azt bizonyítják, hogy minden résztvevő jól érezte magát az előadásokon: http://iskolaperbal.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=37&Itemid=43

Találkozó a Vándor Meseíróval

Ki is az a Vándor Meseíró? Miért kapta ezt a nevet? Ilyen és ehhez hasonló kérdések jártak a fejünkben Böde Pétert, a Vándor Meseírót várva.
Március 31-én, kedden az iskola diákjai már izgatottan készültek a vendég fogadására. Néhány versét, meséit már ismertük, hiszen az olvasás órákon és a napközis délutánokon a gyerekek ízelítőt kaptak belőlük.
A Közösségi Házban először az első és a második osztályos gyerekek gyülekeztek. Az író bemutatkozó szavaiból kiderült, hogy ő igencsak rászolgált a Vándor elnevezésre, hiszen már kétszáznál több városban járt. Soha nem fáradt, ha gyerekekkel találkozhat.
Elmesélte, hogy – vándorlásairól hallva – egy kedves tanártól kapta a Vándor Meseíró nevet.
Majd beszélt arról, hogy hogyan kezdett meséket írni, és saját példáján keresztül bizonyította, milyen sokszínű a világ, ha használjuk a képzeletünket, és milyen sokszínű a magyar nyelv, ha használjuk az eszünket.
Az író közvetlensége és humora nagyon tetszett a gyerekeknek. Mindenki szívesen vett részt a közös játékokban, nyelvünk tornáztatásában, az állathangok felidézésében. Tetszettek a nyelvtörők is: a lila libákról szóló vers felolvasása igazi kihívás volt. Sokan jelentkeztek akkor is, amikor egy-egy állatot rejtő találós versikét kellett felolvasni.
Az óra hamar véget ért, és már érkeztek is a harmadik, negyedik és ötödik osztályos gyerekek.
Ezen a foglalkozáson – sok humorral fűszerezve – komoly dolgokról is szó esett. Például, hogy az elektronikus eszközök rabjai sosem érezhetik a könyvek jó illatát, a gondolkodás és alkotás örömét: aki gondolkodik, az soha nem unatkozik. Az író által készített, aprólékos ceruzarajzokkal illusztrált gyermekkori képregény mindenkinek nagyon tetszett. A nyelvi játékok itt is sikert arattak, de talán a legérdekesebb az ősi magyar rovásírással való ismerkedés volt. Kiderült, hogy vannak olyan gyerekek, akik ismernek néhány rovásírásos jelet. A jelek szimbolikus jelentéséről is új dolgokat hallottunk. Mindkét találkozó a természet szeretetének jegyében zajlott, hiszen Böde Péter meséi és versei is erről szólnak, erre tanítanak. Ezt fogalmazta meg a gyerekektől búcsúzó kedves kis versike is.
Szép élményekkel, kellemes érzésekkel indultunk vissza az iskolába. Böde Péter, a kedves Vándor Meseíró útravalót adott mindenkinek. Az alkotás öröme, a fantázia világa, környezetünk felelősségteljes szeretete olyan értékek, melyeket egyikünk életéből sem szoríthat ki a modern kori civilizáció, a rohanó élet. Ezeket a komoly gondolatokat – a játékos, interaktív órákon – a gyerekek is megértették. Délután könyvbemutató és könyvvásár zárta be a rendezvényt. Köszönjük a töki Gyermekbarát Egyesület segítségét abban, hogy a meseírót Perbálon vendégül láthattuk, s hozzájárulhattunk ahhoz, hogy tovább gyarapítsa a vándorlásai során meglátogatott települések körét.

Bíró Katalin
könyvtáros tanár